A frencsájz fajtái

Publikálta: Haraszti Mihály Kategória: Franchise fajtái Dátum: 2017.07.24.

A frencsájz különböző módozatai terjedtek el a világon. Míg Japánban, az USA-ban és Nagy-Britanniában a „legszigorúbb” forma, az ún. üzleti formátumú frencsájz a meghatározó, addig például Franciaországban lényegesen “puhább” változatai honosodtak meg.

A frencsájz tulajdonképpen középkori, francia találmány. A központi hatalom gyengeségei miatt a király nem rendelkezett elegendő erővel az adók beszedésére, ezért kiadta az adószedés jogát az adott területen tényleges hatalommal rendelkező főúrnak, vagy főpapnak, aki annak néhány százalékát beszolgáltatta az uralkodónak (royalty – a királynak járó rész). A viszonyok rendeződésével ez a forma eltűnt, hogy aztán csak az 1870-es években bukkanjon fel újra, és a huszadik század elején kezdjen jelentőségre szert tenni.

Az elmélet több csoportosítást is ismer. Ezek közül számodra csak az bír jelentőséggel, ami a gyakorlatban is hasznosítható tanulságokkal is szolgál. Ez pedig ráadásul azzal az előnnyel is jár, hogy lehetővé teszi e konstrukció történetének áttekintését, valamint több alapvető következtetés levonását.

A gyártó/kiskereskedő frencsájz

A modern frencsájz az autóipar létrejöttével és a tömeggyártás meghonosodásával kelt újra életre. A jogtulajdonos gyártó volt a frencsájz átadó, –  aki rendszer, vagyis egy kiérlelt vállalkozási modellt megtestesítő vállalkozási csomag híján ebben az esetben legtöbbször nem is nevezhető rendszertulajdonosnak – , a frencsájz átvevő pedig a terméket a fogyasztóknak értékesítő kiskereskedő. A piac nagysága miatt azonnal felbukkant egy újabb jelentős elem: a területi frencsájz, ami azt jelentette, hogy egy disztribútor egy teljes államban érvényes, kizárólagos értékesítési jogokat szerzett meg, és maga alá építette a kereskedői hálózatot. Ez a forma máig fennmaradt az autókereskedelemben.

Az üzlet tárgya csak a névhasználat és a forgalmazás joga volt, de semmiféle segítséget nem adtak arra nézve, hogy ezt hogyan tegyék. Addig, amíg csak egy-két komolyan vehető autógyár létezett, erre nem is volt szükség, az igazi verseny akkor indult be, amikor a vásárlók már nagyobb választékból válogathattak. Ez a máig érvényes tanulság: a verseny képes kikényszeríteni az újabb és újabb értékek kínálatát, az ajánlat gazdagítását.

Miután az autókhoz üzemanyag is szükséges, a gépkocsik forgalmazását szorosan követték az üzemanyagtöltő hálózatok, melyek szintén frencsájz formában terjeszkedtek. A korai szakaszban az USA-beli frencsájz kereskedelem jelentős részét e típus adta, de az említett két üzletágban a világ minden részén ma is megtalálhatók, bár tartalmuk a hatalmas finanszírozási igény miatt lényegesen változott.

A nagykereskedő/kiskereskedő vagy kiskereskedő/kiskereskedő frencsájz

 

Két alkategóriát takar. Egyrészt, ha kiskereskedők alkotnak vagy vásárolnak meg egy nagykereskedelmi formációt, amely megalkotja saját kötelező szabályait (árképzés, tagsági viszony, kiskereskedelmi forma, módszer, terület stb.), másrészt egyenrangú megállapodás a nagy- és a kiskereskedő között. Mind az észak-amerikai államokban, mind Európában előszeretettel alkalmazott forma.

Ha a kis- és/vagy nagykereskedők egy egyenrangú szövetségen alapuló hálózatot alakítanak ki, az eredmény általában a közös név, az azonos belső – és külső kép és mint legjellemzőbb, a közös árubeszerzés. Miután egyikük sincs abban a helyzetben, hogy a lánc tagjainak kötelező érvénnyel írjon elő módszereket vagy más elemeket, a szabványosítás foka soha nem érheti el az üzleti formátumú frencsájz rendszerek uniformizáltságát és ezek a láncok az egyéni érdekek érvényesítése miatt rendszerint nem hosszú életűek.

Manapság sokkal divatosabbak – és hatékonyabbak – a lazább együttműködésen alapuló, a frencsájz formáig el sem jutó (nem is szándékozó) konstrukciók, mint a beszerzési társaságok, marketing társaságok, melyek általában a válságos idők túlélésére szövetkeznek, így szerezve versenyelőnyt a társaságokhoz nem csatlakozó társaikkal szemben.

A gyártó/nagykereskedő frencsájz

A frencsájz e fajtája rendkívül hasonlít a gyártó – kiskereskedő frencsájzhoz, azzal a különbséggel, hogy a frencsájz kapcsolat megáll a nagykereskedelemnél, és a nagykereskedő-kiskereskedő közti kapcsolatramár nem terjed ki .

Ez a frencsájz variáció döntő többségben az italok forgalmazására jellemző: Coca-Cola, Pepsi-Cola, Fanta, 7up stb., ahol nem érdemes a mindenhol megtalálható vizet szállítani, így megelégszenek az üzleti titkot jelentő koncentrátum szállításával, melyet a forgalmazás helyén dúsítanak vízzel, palackozzák, és szállítják a nagykereskedőknek.

A gyártó, mint elsődleges licenctulajdonos a szerződésben rögzített feltételekkel engedélyezi a termék gyártását (vagy annak egy részét) és nagykereskedelmi forgalmazását, de itt sincs semmiféle piaci segítség, módszertan a mikéntre, az már a nagykereskedő dolga, hogy hogyan teríti a termékeket a kiskereskedelemben. Természetesen ma már ez sem igaz, hiszen a márkák között rendkívül éles harc dúl a piaci részesedésért, gondoljunk csak a Coca-Cola és a Pepsi-Cola közötti versengésre, ahol a naponta mért tizedszázalékokért folyik a küzdelem.

A névhasználati frencsájz

Ez a frencsájz forma Európában elsősorban a divatszakmában és a kozmetikai cikkek terén terjedt el. Ezekben az esetekben az ügylet tárgya sokszor kizárólag a piacon jól bevezetett márkanév használata, amelyet nem támogat rendszer. Ez a forma nem is árucikkhez, hanem inkább cikkcsoporthoz kötődik. Például a Pierre Cardin márkanév alatt számos divatcikket gyártanak (ingek, pólók, öltönyök stb.), és kizárólag a minőséget ellenőrzik, mely érthető, hiszen a silány minőségű termékek forgalomba hozatala tönkretehetné az egyetlen értéket, a piacon jól bevezetett márkanevet. Viszonylag olcsó és rendkívül gazdaságos frencsájz forma, hiszen a névhasználatért mindössze az áru árára vetített kb. 2-4%-ot kell fizetni, a márkanév alatt forgalmazott cikkek kiskereskedelmi ára azonban lényegesen magasabb lehet a márka nélkül forgalomba hozott hasonló cikkeknél. Az óriási mennyiségek és a márkanév alatt gyártott árucikkek széles köre miatt ugyanakkor vagyonokat hoz a név tulajdonosának (és a licencdíjat megtakarító hamisítóknak).

Amerikában a szórakoztató iparban vált nagyon népszerű formává. A Rambo, Predator, Rocky, Die hard filmek szereplőinek nevei, a karakterek, a cím változatai képezik az üzlet tárgyát, és a vevő olyan történetet kerekít e figurák köré, amilyet akar.

Az üzleti formátumú frencsájz

 

A frencsájzing legfejlettebb, egyben legszigorúbban szabályozott, és legdinamikusabban fejlődő és a rendszerek számát illetően legelterjedtebb formája. Csak itt beszélhetünk rendszertulajdonosról és mindarról, ami egy komplett rendszerhez kötődik.

A Magyarországon megvalósult – bár sok hiányossággal küzdő – frencsájz ügyletek is döntően ebbe a fajtába tartoznak, bár bizonyos – a magyar gazdasági és jogi helyzet által kikényszerített – változtatások majdnem minden rendszernél megfigyelhetők.

Az üzleti formátumú frencsájz leglényegesebb elemei:

  • a két üzleti partner, a frencsájz átadó, és a frencsájz átvevő tartós, hosszú távú üzleti kapcsolatra lép egymással, melynek feltételeit szerződésbe foglalják,
  • mindkét partner megőrzi jogi és pénzügyi függetlenségét,
  • a frencsájz átadó (rendszertulajdonos, rendszergazda)
    • a vállalkozási rendszert tartalmazó működési és üzleti modell és a hozzá tartozó kereskedelmi és/vagy márkanév használati jogát átengedi a szerződés időtartamára a frencsájz átvevőnek,
    • betanítja a frencsájz átvevőt e vállalkozási rendszer eredményes használatára,
    • a szerződés teljes időtartama alatt folyamatosan segítséget nyújt a frencsájz átvevőnek üzleti gondjai megoldásában.
  • a frencsájz átvevő (rendszerbérlő)
    • saját beruházásában létrehozza a lánc egységét,
    • miután jogilag önálló vállalkozó, megőrzi ugyan önállóságát, de azt azonban a rendszer előírásainak betartására vonatkozó kötelezettsége drasztikusan korlátozza,
    • a rendszer és a kereskedelmi és/vagy márkanév használatáért különböző díjakat fizet,
    • személyes, szellemi és érzelmi elkötelezettséget tanúsít a lánc iránt,
  • a rendszer és a kereskedelmi és/vagy márkanév használata mind időben, mind területileg korlátozott.

Miért lehet a fajták ismerete érdekes a számodra?

A lényeg, hogy a frencsájz különböző fajtái az adott gazdasági, üzleti környezet szerves fejlődésének, lényegében a versenyhelyzet változásainak következményei voltak. Bizonyos iparágak fejlődése, a piaci verseny kibontakozása szinte kikövetelte egy olyan üzleti forma alkalmazását, mely egyaránt megfelelt az üzleti, piaci céloknak, és a résztvevők érdekeinek.

A múlt század elején például a tömegtermelésre átállt autóipar elsődleges piaci érdeke a földrajzilag igen nagy észak-amerikai piac teljes területén való gyors terjeszkedés volt, hiszen ezen új iparágnak még az alapinfrastruktúrája sem épült még ki. Ebben a helyzetben az autógyártók érdeke a disztribúciós hálózat gyors kiépítése volt, amihez partnerekre, kereskedőkre (és komoly pénzügyi és logisztikai háttérre) volt szükségük. Ez a cél vezérelte őket, és nem valamiféle modell követése, amikor több olyan elemet vezettek be, ami később a frencsáj alapkategóriájává vált: a csatlakozó fél finanszírozásában létrejövő új egységet, a területi védelmet, a kizárólagosságot, az egységes árstruktúrát, és a pótlólagos szolgáltatások kezdeti elemeit (javítás, alkatrészellátás).

Miután ezek az elemek már biztosították az értékesítés szervezeti kereteit, egy ideig úgy vélték, hogy versenyelőnyük ezek segítségével is biztosítható, és nem volt érdekük további elemek bevezetése, azok csak az éleződő verseny hatására épültek be a frencsájz csomagba.

Ez tulajdonképpen minden vállalkozás fejlődésének egyik leglényegesebb tanulsága: ha sikerült versenyelőnyre, de minimum stabil piaci pozícióra szert tenni, az erőforrások jelentős részét nem a további fejlesztésre, hanem a pozíció által biztosított profit realizálására kell fordítani, és csak annyira kell fejleszteni a vállalkozást, ami folyamatosan biztosítja a versenyelőny, ill. pozíció fenntartását.

Ennek megfelelően az állandó versenytől hajtva fejlődött a frencsájz forma, folyamatosan egyre közelebb kerülve a legfejlettebb formához, az üzleti formátumú frencsájzhoz.

Ezért lényeges, hogy tisztán lásd: egy vállalkozás soha nem egy statikus formáció, hanem egy folyamat, és e fejlődési folyamatban a frencsájz nyújtotta „étlapról” mindig csak azokat az elemeket használd, melyek az adott pillanatban vállalkozásod érdekeit szolgálják.

Miután a verseny egy piacgazdaságban soha nem áll le, ezért mindenki rákényszerül a versenypozíciójával való állandó foglalkozásra, új eszközök és módszerek alkalmazására. Vállalkozásod építésében pedig nem az elméleti kategóriák határozzák meg a teendőket, hanem egyedül és kizárólag a működőképesség, az adott gazdasági, üzleti környezethez való igazodás. Hiába felel meg az általad kialakított vállalkozás az elméleti tételeknek, ha a konstrukció az adott helyszínen, az adott körülmények között nem működik.

A sorozat következő részében a frencsájz talán legfontosabb jellemzőjével, a kettős rendszerjelleggel foglalkozom és alkalom lesz további alapvetően fontos tanulságok levonására is.

Ha még véletlenül nem lennél feliratkozva olvasóim közé, és szeretnél értesítést kapni a sorozat további részeinek megjelenéséről, kérlek, látogass el a főoldalra és iratkozz fel.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment