A frencsájz kettős rendszerjellege – 2. rész

Hogyan válnak ketté a vállalkozás szintjei?

Publikálta: Haraszti Mihály Kategória: Franchise rendszerjellege Dátum: 2017.08.08.

A frencsájz vállalkozás két egybeépült vállalkozás – az eredeti vállalkozás, és az ennek másolataiból épült hálózat -, ahol mindenből kettő van, de mindkettő tartalma teljesen különbözik egymástól, ezért teljesen más szemlélettel kell megközelíteni őket, és más módszerekkel kell kezelni, irányítani mindkettőt. 

 

Például: egy hamburgeres láncnál a minőség az egység szintjén a hamburger minőségét jelenti, a hálózat szintjén pedig az étterem minőségét.

A fentiekből logikusan következően a frencsájz legfontosabb jellegzetessége a kétszintűség, és az ebből fakadó kettős rendszerjelleg, melynek megértése kulcskérdés a konstrukció sikeres alkalmazásához. Számos frencsájz rendszer fel sem ismeri e problémát, és állandó önazonossági problémákkal küzd, amiket feloldani mindaddig esélye sincs, amíg meg nem érti, és meg nem tanulja helyesen alkalmazni ennek következményeit, amit tovább nehezít, hogy a cég saját szándékai is tovább bonyolítják a kérdést.

Ott tartottunk, hogy a vállalkozás erőforrásai kimerültek az újabb és újabb egységek létesítése során, és döntenie kellett: leállítja további terjeszkedését, vagy pedig együttműködve más vállalkozókkal továbbfejleszti vállalkozását, és frencsájz formában terjeszkedik tovább.

Akár tudatában van ennek a vállalkozás vezetője, akár nincs, az új egységek megjelenésével megjelent a rendszerjelleg két szintje: az egységekben érvényesülő tényezők az ott uralkodó vezérelvek mentén kezdenek rendeződni, míg a hálózatban, az egységek irányításában, menedzselésében teljesen másfajta rendező elvek érvényesülnek. Ezek még nem teljesen azok, melyek majd később – ha a vállalkozás egyáltalán eljut odáig – a frencsájzolt egységekben és a frencsájz láncban érvényesülnek majd, bár többük majd ott is fellelhető lesz. A lényeg, hogy a szabványosodás, és ezzel a fejlődés megindult, és ha az alkalmazott megoldások elsőre nem is érik el a kívánt eredményt, jelentős állomásai a folyamatnak.

Az egységek elkezdenek hasonlítani egymásra. Ugyanaz a név díszeleg a cégtáblán, ugyanazokkal a formájú és színű betűkkel, azonos a logo is, mint ahogy a belső elrendezés sem tér el egymástól. Ugyanazokat a termékeket vagy szolgáltatásokat találja az érdeklődő mindegyik egységben, és azonos feltételekkel jut hozzájuk. Bár a belső működés a fogyasztó előtt rejtve marad (Miért is ne maradna? Nem is érdekli!) az egységek belső felépítése, hierarchiája is azonos, ugyanazok a döntési jogosultságok illetik meg az egyes részegységek vezetőit.

A hálózatban is azonos módszertant találunk. Ugyanaz minden egység hierarchikus felépítése, a központtal való kapcsolata, azonos a nyilvántartási, könyvelési, és beszámolási rendszer. Azonosak a marketing és az értékesítés módszerei, és azonos módszerekkel képezik ki a személyzetet, és nem különbözik az ellenőrzés módszertana sem.

Azzal a ténnyel, hogy „idegenek” is az addig „csak” saját tulajdonú egységekből álló hálózattal rendelkező vállalkozás integráns részeivé válnak, minden megváltozik. Eddig a pontig is érvényesült ugyan a kettős rendszerjelleg, hiszen egy többegységes vállalkozás sem az egységek, sem a hálózat szintjén nem lenne kezelhető sem, ha nem egységes elvek mentén rendeződne. Az újdonság az, hogy ami eddig lehetőség volt, az kötelezettséggé válik, hiszen fizető, és ezért jogos igényekkel fellépő partnerek jelennek meg, és ami eddig „csak” igen hasznos tényezőnek számított – és ezek legfontosabbika a versenyelőny –, az (legalábbis az üzleti formátumú frencsájz esetén) ezután a legfőbb követelmény rangjára emelkedik.

E ponttól kezdve válik alapvető igazsággá és elkerülhetetlen működési sajátossággá a már említett, de eddig csak hébe-hóba működő szervezeti elv, miszerint a frencsájz modellt alkalmazó vállalkozás tulajdonképpen két, egymással összeépült vállalkozásból áll, melyek ugyan egy ponton szétválaszthatatlanul összefonódnak, mégis önálló életet élnek. Az első a hálózat létrehozását, építését, fejlesztését, és működtetését végzi, míg a másik maga az alapvállalkozás, mely immár sokszorozott formában folytatja eredeti tevékenységét.

Amikor a vállalkozó megköti a frencsájz szerződéseket a csatlakozó vállalkozókkal, az alapvállalkozás másolataiból kialakul az ezekre épülő hálózat.

A két vállalkozás viszonyában kulcskérdés, hogy melyik az elsődleges, melyiknek milyen hatása van a másikra, és az egész vállalkozásra.

Az alábbiakat kell figyelembe venni:

  • meghatározó, hogy az egységek önálló vállalkozásként létezhetnek a hálózat nélkül, de hálózat nem létezhet egységek nélkül,
  • ha a hálózaton belül problémák adódnak, az a lánc belső ügye marad, és nem feltétlenül befolyásolja az egységeket vagy nem minden egységben okoz zavart, míg ha az egységeken belül keletkeznek feszültségek, a rendszerbérlők felmondhatják a szerződést, és a lánc akár meg is szűnhet,
  • a hálózat működhet veszteségesen, az a rendszertulajdonos belügye, ha ellenben az egység termel veszteséget, az a kézikönyvben foglaltak betartása esetén nagy valószínűség szerint a rendszertulajdonos hibája, ami akár perekhez is vezethet, de mindenképp lelassítja, vagy teljesen le is állíthatja a lánc bővülését, ami a megtérülést teheti lehetetlenné.

Ennek megfelelően mindig az egység lesz a meghatározó, vele kell elsődlegesen foglalkozni, hiszen, ha tönkremennek, a hálózat automatikusan megszűnik. A rendszertulajdonosnak ezért alapvető érdeke és kötelessége, hogy az alkalmazott eszközök és módszerek folyamatos frissítésével, az üzleti modell állandó finomításával őrizze meg és lehetőség szerint javítsa az egységek versenypozícióját, aminek mértékét mindig a legrosszabb versenyhelyzetben lévő egység igényeihez kell igazítania. Ugyanakkor nem hanyagolhatja el a hálózat magas szintű kezelését sem, hiszen az egységek helyzete a hálózat oldaláról is megrendülhet, ahogy azt számos olyan példa is bizonyítja, ahol néhány rendszerbérlő renitens tevékenysége veszélyeztette a többi rendszerbérlő egységének piaci helyzetét.

Ennek megfelelően a két szint, ahol a frencsájz rendszerjellege érvényesül:

  • a hálózati szint,
  • az egységek szintje.

A két szint között – bár rendkívül szoros kapcsolatban vannak egymással – alapvető különbségek vannak, melyek meghatározzák az egyes szintek alapvető tényezőit, és módszereit. Mindenből kettő van, de ugyanaz a fogalom teljesen más tartalommal bír a hálózat és az egység szintjén. Ezek összekeverése számos probléma forrása, mivel a felelősség is szétválik a felek között. Az alábbi táblázat néhány elemen szemlélteti ezeket a különbségeket.

Azt hiszem, a markáns különbségek egyértelműen érzékelhetők, a köztük lévő összefüggések azonban rendszerint rejtve maradnak. Példaként a kereskedelmi láncokat hoznám fel, ahol a választék szélessége nagyban befolyásolja a készletszintet, a készlet anyagi forrásokat köt le, ami alapvetően befolyásolja mind az egység díjfizetési képességét, mind a nyereségességét, ami negatív esetben a rendszerbérlőt az előírások be nem tartására, vagy a bevételek eltitkolására ösztönzi. Ez ismét jól példázza a frencsájz kapcsolatmenedzsment jellegét, hiszen az ilyen feszültségeket a felek csak nyitottan, és kompromisszumokat elfogadva képesek feloldani.

A sorozat következő részében elmélyedünk a két vállalkozás kapcsolatában, és megvizsgáljuk, milyen önazonossági problémák erednek a két vállalkozás irányításából.

 

Ha még véletlenül nem lennél feliratkozva olvasóim közé, és szeretnél értesítést kapni a sorozat további részeinek megjelenéséről, kérlek, látogass el a főoldalra és iratkozz fel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címét soha nem publikáljuk. A kitöltendő mezőket * -gal jelezzük.

TörlésElküldöm