A frencsájz kettős rendszerjellege – 1. rész

Hogyan alakul ki egy vállalkozás szerkezete?

Publikálta: Haraszti Mihály Kategória: Franchise rendszerjellege Dátum: 2017.08.01.

Elérkeztünk a frencsájz legjellemzőbb sajátosságához és a gyakorlati szakemberek által egyik legnehezebben kezelhető témához, ahol a működő hálózatoknál hibák, és problémák igen nagy számával találkozhatunk. Úgy is mondhatnám, ha valaki ezt nem érti, törvényszerűen gondok sokaságával kénytelen a mindennapi tevékenység során szembenézni.

 

Miután a téma elsősorban szemléleti kérdés, helyes kezelése mély megértést és állandó figyelmet érdemel.

A helyes megértéshez ássunk le az alapokig, a vállalkozás növekedéséig.

Az indulás teljesen szokványos. Elindul sok-sok vállalkozás a piacon, némelyik sikeres lesz, némelyik kevésbé. Általában versenytársaknak hívjuk őket, pedig helyesebb lenne csak piaci szereplőkről beszélni, hiszen – mint a megosztott iparágak jellegzetességeinél tárgyaltuk – legtöbbjük tevékenysége igen szűk területre korlátozódó, helyi jellegű, és semmiféle érdemleges hatással nincs sem a teljes piacra, sem a piacon tevékenykedő többi piaci szereplőre. Vannak persze tényleges versenytársak is, azok, akik igen szoros földrajzi közelségben vannak egymáshoz (az internetes kereskedelem megjelenése drasztikusan átrajzolta mind a független, mind a frencsájz vállalkozások piacát), vagy akik ugyanarra a szűk piaci résre, mint fogyasztói célcsoportra koncentrálnak. Az alapeset azonban az, hogy nemigen zavarják egymást, és élik csendes életüket.

Az új vállalkozás megjelenik a piacon:

A sikeresek persze növekedni szeretnének. Ahogy már korábban szó volt róla, a megosztott iparágakban a növekedés kizárólag új egységek létesítésével, földrajzi terjeszkedéssel lehetséges. Ekkorra már változik a kép:

A kép változásával sok minden más is megváltozik. A vállalkozás tulajdonosa sok mindent megtanul a növekedés folyamán (vagy nem, de akkor már el is tűnik a látókörünkből, hiszen további sorsa érdektelen a számunkra), mint

  • ideje, energiája, figyelme véges, és a szükséges mértékben maximum két-három egységet tud kontrollálni, a többiek létesítése után már azok az egységek is visszaesnek, melyek sikerének hatására létesítette az újabb egységeket;
  • kénytelen mélységében is kielemezni egységei sikerének az okait, és azokat rendszerbe szervezve mintegy megalkotni a sikerreceptet, ha pedig ez nem sikerül, az újabb egységek teljesítménye elmarad a korábbiakétól;
  • a sikeres megoldások hatása a szinergia következtében megsokszorozódik, ha több helyszínen is alkalmazzák őket, tehát rendkívül kifizetődő olyan, csak az ő hálózatára jellemző értékhordozókat alkotnia, melyeket a szakirodalom rendszerjegyeknek nevez;
  • a korábban már említett tétel szerint egy többegységes formáció csak akkor nevezhető valódi hálózatnak, vagy láncnak, ha kielégít két feltételt:
    • minden egysége azonos üzleti modell alapján működik,
    • minden egységet azonos menedzsment módszerekkel irányítanak.

Miután érzékelhető, hogy a vállalkozás egységei hatékonyabbak, mint a versenytársak, a vállalkozás versenyelőnyre, de minimum stabil versenypozícióra tesz szert, tehát lehetősége lenne még több egység létesítésére, ugyanakkor tulajdonosa azt is érzékelte, hogy további egységek létesítéséhez már nincs elegendő erőforrása. Megjegyzendő, hogy nem is elsősorban az anyagi erőforrások szűkössége szab határt a további terjeszkedésnek, hanem a humán erőforrások hiánya, mivel minden újonnan létesített egységhez szükséges szakmailag felkészült, vezetői gyakorlattal rendelkező egységvezető, képzett személyzet, az egységek irányítására, ellenőrzésére hivatott központi apparátus. Még saját tulajdonú hálózat esetén is immár tulajdonképpen két, egymástól egyre inkább különváló vállalkozásról beszélhetünk:

  • magáról az alapvállalkozásról, és másolatairól, vagyis a vállalkozás egységeiről, melyek egyre több tekintetben egymástól független, külön életet élnek, és uniformizáltságuk megőrzése egyre nagyobb erőfeszítést igényel,
  • az egységek által képzett hálózatról.

Továbblépni tehát csak külső erőforrások bevonásával lehetne, hiszen a hálózat saját tulajdonban tartása esetén a vállalkozás könnyen “vízfejjé” dagadna, ahol a plusz költségek és veszteségek akár a teljes hasznos elvihetik. Ez az a pont, ahol a frencsájz lehetősége egyáltalán felmerül.

Ezeknek a tanulságoknak a végső esszenciája: elemezni, szabványosítani; elemezni, szabványosítani; elemezni, szabványosítani!

Minél több a szabványosított, uniformizált megoldás, annál könnyebb irányítani az üzleteket, a vevőknek pedig azonosítani a hálózatot, és pozitív képzeteket kapcsolni hozzá, ha pedig valódi értékek képezik az ajánlat alapját, akkor a versenyelőny szinte már biztosított is. Így lehet hatásosan egyre nagyobb piaci értékkel bíró márkaneveket építeni. Ugyanakkor egy uniformizált hálózat sokkal könnyebben irányítható, ellenőrizhető is.

Itt tehát a vállalkozás vezetője már kényszerpályára kerül, de – mint a frencsájz esetén oly sokszor – ez a kényszerpálya is pozitív tartalmat hordoz, és a siker felé vezet.

A hálózatban azonos módszertant találunk. Ugyanaz minden egység hierarchikus felépítése, a központtal való kapcsolata, azonos a nyilvántartási, könyvelési, és beszámolási rendszer. Azonosak a marketing és az értékesítés módszerei, és azonos módszerekkel képezik ki a személyzetet, valamint nem különbözik az ellenőrzés módszertana sem.

Mivel még minden képlékeny, és szinte folyamatosan változik, fokozatosan alakul ki az alapstruktúra, és a legfőbb tényezők módszertana. A folyamatosan gyűlő tapasztalatok alapján a rendszerelemek szaporodásával és finomodásával egyre uralkodóbbá válik a rendszerjelleg, és a vállalkozás tulajdonosa elégedetten állapíthatja meg, hogy kezében van a sikerrecept, mely önmagában is piacképes terméket jelent.

Mivel a további növekedésre irányuló döntés innen kizárólag a frencsájz irányába mutat, megkezdődhet az az önmagában is sokszor hosszú folyamat, mely a frencsájz lehetőségek konkrét vizsgálatára irányul, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a rendszerjelleg elemzésének még nagyon sok lényeges részét szükséges megtárgyalnunk.

Ha rendszerjellegről beszélünk, nem árt tisztázni, mit is értünk e fogalmon.

Rendszernek összetartozó elemek bizonyos törvényszerűségeket mutató, rendezett egészét nevezzük. Életünket áthatják a rendszerek, még akkor is, ha nem vagyunk ennek különösebben tudatában. Ismereteinket az oktatási rendszer különböző szintjein (általános iskola, középiskola, felsőfokú oktatás) szerezzük, közlekedésünkkor különböző közlekedési rendszerek (villamos, autóbusz, vonat, HÉV, autópályarendszer) eszközeit vesszük igénybe, alapvető közüzemi szolgáltatási rendszereket használunk, amikor áram, víz, és gázigényünket elégítjük ki, és munkaidőnket is egy rendszerben, egy gazdasági, közüzemi, vagy kormányzati vállalkozásnál, vagy intézményben töltjük el.

Egy gazdasági vállalkozás is egy hierarchiába rendezett szervezeti rendszer, amely szabályozott folyamatok alapján működik, és ahol az elvégzendő feladatokat a szervezetbe strukturált munkatársak látják el. Mint majdnem minden rendszerben, itt is több, egymásra épülő alrendszer működik. Külön rendszert képeznek a különféle funkcionális egységek, pl. a termelés, a marketing, az értékesítés, vagy a pénzügyek. Szabályozottak az alrendszereken belüli, és az alrendszerek közötti folyamatok, meg van szervezve az információáramlás, rögzítettek a hatáskörök, és a döntési jogok. A szervezet meghatározott vezérlő elvek mentén működik, ahol a munkatársak között vertikális és horizontális kapcsolatok léteznek. A kis rendszerek egyre nagyobb egységekbe vannak összefogva (csoport, osztály, főosztály, igazgatóság), míg végül kialakul a legnagyobb rendszer: a vállalkozás.

Az üzleti életben egy vállalkozó egyik legnagyobb erénye a rendszerekben való gondolkodás képessége. Egy frencsájz rendszer szakszerű kialakítása és irányítása el sem képzelhető e tulajdonság nélkül, de a független vállalkozások világában is megkerülhetetlen. Nem lehet eleget ismételni, hogy e sorozat ugyan a frencsájzról szól, de minden megállapítása ugyanúgy bármely vállalkozás javát szolgálja. A frencsájz egyenlő a sikerrel, és ugyan melyik vállalkozás nem erre törekszik?

A frencsájzt alkalmazó vállalkozások is magukon viselik mindazokat a rendszerjegyeket, amelyek minden gazdasági vállalkozásra jellemzők, ugyanakkor olyan sajátos vonásokkal is bírnak, melyek nem találhatók meg a nem frencsájz cégeknél. E tulajdonságok teszik egyáltalán lehetővé, hogy egy bonyolult, sokszereplős, önálló érdekekkel, motivációkkal, és tulajdonságokkal rendelkező szisztéma ne csak egyáltalán működőképes legyen, hanem kimagasló eredményeket is produkáljon.

Mint már a frencsájz meghatározásánál és különböző módozatainál is utaltunk rá, a frencsájz lényegesen több egy egyszerű adásvételnél. Már kezdeti formáinál is jelentkeztek azok a jegyek és sajátos vonások, amelyek a sokrétűség irányába mutattak. Az élesedő verseny által kikényszerített tartalmi gazdagodás szinte törvényszerűen hozta előtérbe azokat az uniformizálható elemeket, amelyek a rendszerré fejlődést segítették elő, míg az üzleti formátumú frencsájz azokat teljes súlyában is kibontakoztatta. A frencsájz rendszerjellege e különböző fejlődési állomásokon rendkívül előnyös tulajdonságainak bizonyításával vált egyre uralkodóbbá és mára már kikerülhetetlenné, bár tovább éltek és élnek azok a formái is, amelyek egyszerűbb kapcsolatot tételeznek fel a felek között. Ugyanakkor még ezekben a „fejletlenebb” formákban is jól megfigyelhetők a rendszerjelleg bizonyos elemei (pl. az uniformizáltság külsődleges és tartalmi jegyei, a közös árubeszerzés stb.).

Minden üzlettípusnál alapvetően pozitív tartalmat hordoznak ugyanis azok a piaci hatással rendelkező elemek, melyek markáns megjelenést, a potenciális fogyasztói réteg szemében értéket hordozó, gyors azonosítást tesznek lehetővé, ezzel javítva a vállalkozás versenypozícióját. Soha ne feledjük ugyanis a sokszor hangoztatott igazságot, hogy egy piacgazdaságban működő profitorientált vállalkozásnál minden, de minden a versenyről szól, minden lépést annak kell alárendelni, és aki nem ismeri fel az egyre bonyolultabb rendszerré fejlődés nyújtotta lehetőségeket, az menthetetlenül lemarad a versenyben, és előbb-utóbb a vergődés, sőt, esetenként a bukás lesz az osztályrésze.

A piaci tevékenységnek a verseny által kikényszerített egyre bonyolultabbá, sokrétűbbé, és részletesebben kidolgozottá válása során vált a frencsájz rendszerjellege is egyre uralkodóbbá, amit jól érzékeltetnek fejlődésének állomásai is. A rendszer belső logikája szinte kikényszerítette e folyamatot. Az egyedi vállalkozások sikere az üzleti fejlődési lehetőségek továbbgondolására ösztönözte az üzlet tulajdonosát (vagy azt, aki képes volt felismerni a benne rejlő üzleti potenciált – lásd a McDonald’s példáját), ami az üzlet koncepcionálásához, és az üzleti modell tudatos kialakításához vezetett. Ez adott lehetőséget a továbblépéshez azok irányába, akik szívesebben csatlakoztak egy már bevált üzlethez, mint hogy önállóan menjenek végig a sok buktatóval járó üzletalapítási,–építési, és – működtetési folyamaton.

Mint látni fogjuk, a gyakorlat számos olyan kérdést vetett fel, amelyet ma már szinte tudományos alapossággal képesek megválaszolni, kialakítva mindazoknak a stratégiai, jogi, pénzügyi, marketing és menedzsment kérdéseknek a körét, amelyek ma egy frencsájz rendszer lényegi vonásait alkotják. Kialakultak a szereplők, azok funkciói, lehetőségei, jogai és kötelezettségei, megalakultak a nemzeti és nemzetközi szakszövetségek. A frencsájz még ma is fejlődik, változik és sikeres alkalmazása komoly ismereteket igényel.

A sorozat következő részében a belső tartalmak elemzésével  folytatom a frencsájz rendszerjellegének vizsgálatát, és bemutatom azokat a veszélyforrásokat is, melyek könnyen bevihetik az erdőbe a vállalkozókat.

Ha még véletlenül nem lennél feliratkozva olvasóim közé, és szeretnél értesítést kapni a sorozat további részeinek megjelenéséről, kérlek, látogass el a főoldalra és iratkozz fel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címét soha nem publikáljuk. A kitöltendő mezőket * -gal jelezzük.

TörlésElküldöm