A szakemberből vállalkozóvá válás kényszere

Publikálta: Haraszti Mihály Kategória: Franchise fajtái Dátum: 2017.07.17.

A frencsájz tanulmányozásánál egyre-másra különböző kényszerekbe ütközünk, melyeknél ugyanakkor elégedetten állapíthatjuk meg, hogy ezek egytől egyig a vállalkozás sikerét szolgálják. Ilyen kényszer a szakemberből vállalkozóvá válás kényszere is.

 

E kényszer jelentőségét az adja, hogy talán a legtöbb problémát okozza a frencsájz rendszerek életében, és melynek nem ismerete, valamint az e problémakörre való felkészülés elmaradása már akkor képes aláásni egy hálózat sikerét, mielőtt még egyáltalán felépítették volna. Ha ez valóban bekövetkezik, ékes bizonyítéka a rendszertulajdonos felkészületlenségének, és annak a sajnálatos ténynek, hogy fogalma nincs a frencsájz belső viszonyairól.

Ezen a ponton keresendő számos vita igazi oka, itt rendkívül nehéz, sőt, szinte lehetetlen megtalálni azt az egyensúlyt, mely hosszabb távon is lehetővé teszi a harmonikus együttműködést a lánc összes tagja között, és melynek hiánya vagy megbomlása – mely sajnálatos módon szinte törvényszerűen bekövetkezik – szinte mindig a kapcsolat megromlásához, vagy akár szélesebb körben is nem kívánatos folyamatok megindulásához vezet.

Remélhetőleg ismerős a vállalkozás háromszögének elve, mely szerint egy vállalkozásban három alapvetően ellátandó funkció van, ami nélkül egy vállalkozás életképtelen:

Egy vállalkozás akkor lesz – és csak akkor lehet – sikeres, ha vezetése képes a vállalkozás háromszögét egyenlő oldalú háromszöggé varázsolni, vagyis rendelkezik

  • olyan vállalkozó tulajdonossal, akinek pontos jövőképe van, víziója, milyennek kell lennie az adott szakmában egy sikeres vállalkozásnak, és akinek a tevékenysége döntően arra irányul, hogy az adott valóságot ehhez az ideális állapothoz közelítse;
  • olyan vezetőkkel, akik szakterületükön mind elméletileg, mind gyakorlatilag birtokában vannak annak a tudásnak, mely a mindennapi gyakorlati tevékenység megszervezésével, az előfeltételek előteremtésével biztosítja a vállalkozás zökkenőmentes, működését;
  • olyan szakemberrel, aki tisztában van mindazokkal a szakmai ismeretekkel, melyek lehetővé teszik a vállalkozás szakmai feladatainak magas színvonalú ellátását.

Nem elkeseríteni akarlak, de azt is el kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy a KKV-k körében általában e három feladatkör ellátása közül legalább kettő – de kezdetben sokszor mindhárom – egy személy kezében összpontosul, ez a három funkció személyében szinte ki is zárja egymást, hiszen mindhárom feladatkör színvonalas ellátásához teljesen más hozzáállás, szemlélet, készségek, képességek, tudás szükségeltetik.

  • A vállalkozó a fejében lévő jövőkép alapján tudja, hova kell fejlődnie a vállalkozásnak. Ő mindig a teljes vállalkozásban gondolkodik, és feladata, hogy folyamatosan megteremtse az állandóan változó piaci környezet és a vállalkozás összhangját. Ő soha nem a vállalkozásBAN, hanem mindig a vállalkozásON dolgozik, a jövőben él, és minden erőforrását arra használja, hogy a vállalkozás a versenyhelyzetét – és így jövőbeni sorsát – meghatározó tényezők terén előbbre tartson a versenytársaknál.
  • A menedzser, aki ugyan megteremti a kapcsolatokat a többi szakterülettel, döntően saját területének ura (beszerzés, logisztika, termelés, marketing, értékesítés, jog, pénzügy stb.), ezzel szemben nagyrészt a múltba réved, hiszen az ő értékét az a különböző helyeken megszerzett, tudássá kövült múltbéli tapasztalat adja, ami az irányítók kezét vezeti. Ők tudják, mely módszerek voltak eredményesek, és biztosítják a feltételeit, hogy a munkatársak ezeket a sikeres módszereket használhassák, és használják is.
  • A szakember világa pedig a jelen. Az ő dolga, hogy naprakészen kövesse a szakma fejlődését, tisztában legyen mindazokkal a sikeres technikákkal, anyagokkal, és technológiákkal, melyek biztosítják, hogy a vállalkozás szakmai színvonala ne csak a kifogástalan szakmai működést biztosítsa, hanem a vállalkozás lehetőleg szakmai tevékenységében is előzze meg versenytársait.

Ez eddig a magyar vállalkozók jelentős része előtt is ismert, hiszen Michael E. Gerber „A V mítosz” című nagysikerű könyvében is foglalkozik a témával. Amit ellenben már ő sem említ, az a tény, hogy egy vállalkozás sorsát legtöbbször már az meghatározza, hogy tulajdonosa a háromszög melyik csúcsán át kerül a vállalkozásba.

Az utóbbi majd 30 év, amikor többszázezer vállalkozás jött létre, tömegével szállította a sajnálatos példákat arra, milyen következményei vannak, ha jobb sorsra érdemes, kiváló szakemberek tömege kényszerül saját vállalkozás alapítására. Az még nem lett volna tragikus, hogy vajmi kevés ismerettel rendelkeztek arról, mit is jelent egy önálló vállalkozás létrehozása és irányítása, hiszen azt elég rövid idő alatt legalább a működőképesség szintjén el lehet sajátítani. Az igazi baj sokkal inkább az, hogy a kiváló szakemberek a szorosan vett szakmai ismereteken túlmenően szinte semmit nem ismernek el tudásnak, sőt, sok esetben még le is nézik azokat a vállalkozási, piaci, marketing, értékesítési, és pénzügyi ismereteket, melyek nélkül egy piaci versenyben helytállni kényszerülő cégnek esélye sem lehet a sikerre.

A vállalkozók többsége világszerte a szakember csúcsán érkezik a vállalkozások világát jelképező háromszögbe.

De miért is baj ez?

Ez még semmiképp nem baj, a probléma a továbblépés szemléleti korlátok miatti elmaradása következtében jelentkezik.

Nem az a baj, ha a vállalkozók tömegei a háromszög szakember csúcsán lépnek be a vállalkozásba, hiszen teljesen logikus, ha valaki ismerős terepen keresi boldogulását.

A baj az, hogy ott is szeretnének maradni, az az ő világuk, ott ismerik ki magukat, és nem, mondjuk, az értékesítés, a pénzügyek területén. Az már idegen a számukra, sőt, több témától – pl. könyvelés, adózás, marketing – a hátuk is borsódzik. Hányszor hallottam a „miért kezdett vállalkozásba?” kérdésre a választ, hogy „meg akartam mutatni, milyen szépen lehet dolgozni, ha nem akadályozzák az embert”, vagy „nem fogok én ezeknek a pénzes dilettánsoknak pénzt keresni”!

Ezek tipikusan egy szakember válaszai, aki – legyen akármilyen mestere a szakmájának – szakember is akar maradni, pedig tisztán kijelölhetjük azt az utat, amelyet be kell járniuk ahhoz, hogy valódi vállalkozóvá váljanak, márpedig ha vállalkozásra adta a fejét, tetszik, nem tetszik, vállalkozóvá KELL válnia.</>

Hogy ez mit is jelent?

Mint az ábrán is látható, ez az út a szakember és vállalkozó csúcsa közötti vonalon felfelé vezet, de nem éri el a vállalkozó kizárólagos csúcsát. Ugyan a vállalkozó elsődleges feladata a jövőről való gondoskodás, mégsem foglalkozhat kizárólag ezzel. A menedzsment funkciókhoz és a szakmai vetületekhez a vállalkozónak is értenie kell, de itt a fő cél a „megrendelői pozíció” elérése. Képesnek kell lennie elmagyarázni teendőit bármely terület dolgozóinak, tudnia kell kiadni, és számon kérni feladatokat az e területen tevékenykedő munkatársaknak vagy külső szakembereknek, de nem kell tudnia személyesen is elvégeznie e feladatokat.

Minden vállalkozás indulásakor a tulajdonos – akár tudja, akár nem –, belép saját vállalkozása háromszögébe, és ott elindul a kívánatos pont felé és itt akár meg is állhatnánk, hiszen a vállalkozás növekedése és a tulajdonosa által megtett út között igen szoros összefüggés, igazi kényszerpálya van. Minél jobban növekszik egy vállalkozás, annál nagyobb a veszély, hogy tulajdonosa eléri saját alkalmatlansági szintjét, ahol vállalkozása tehertételévé válik. Ha ezt nem látja be, és nem épít hierarchiát, nem delegál hatásköröket és döntéseket, a vállalkozás törvényszerűen megreked, és hanyatlani kezd. Miután sikeres már biztos nem lesz, sorsa a továbbiakban érdektelenné válik számunkra.

Az elindulás nem opcionális, hiszen minden tulajdonos kénytelen megteremteni a vállalkozás jogi, pénzügyi, és adminisztratív kereteit (cégbejegyzés, adószám, TB, bankszámla stb.) ahhoz, hogy a vállalkozás egyáltalán hivatalosan működhessen. Nagyon sok vállalkozó prüszkölve veszi tudomásul, hogy a vállalkozás szorosan vett szakmai aspektusain kívül bizony rendszeresen kell foglalkoznia olyan ügyekkel, melyekhez nem igazán ért (pl. jog, pénzügyek, könyvelés, adózás, logisztika, marketing), sőt, melyeket igazi teherként, kellemetlen nyűgként él meg. Nem is csoda, hiszen ő szakember, és az is akar maradni. Lehet, hogy kitették az állásából, tönkrement a cég, ahol dolgozott, vagy bármely más ok miatt megszűnt a munkahelye ahol neki csak a szakmájával kellett törődnie. Egyik esetben sem játszik a piac bármely vonatkozása bármiféle szerepet sem a vállalkozás alapításában, sem működtetésében. Ha pedig a nyereségességet jelentő vörös vonal felett képes legalább vergődni, fel sem merül a vállalkozói tudás kérdése.

Ez talán a vállalkozásalapítás legkritikusabb kérdése, ami el is dönti a vállalkozás további sorsát. Ha a vállalkozásra kényszerülő szakember nem lát túl szakmája határain, és még a vállalkozói lét lényegével sincs tisztában, már akkor elveszíti a csatát, mielőtt az egyáltalán elkezdődött volna.

Itt kap döntő szerepet a frencsájz. A rendszer előírásai és a rendszertulajdonos segítsége hivatott részben segíteni, részben kényszeríteni a lánchoz csatlakozott vállalkozót, hogy ne csak elinduljon, hanem menjen is végig az úton. A legnagyobb motiváció persze a rendszerbérlő önmotivációja, hiszen, ha már lehetősége nyílt arra, hogy hiányosságai ellenére sikeres vállalkozó legyen, nem szeretné eljátszani esélyeit, és kudarcra ítélni vállalkozását.

Nagyon lényeges tehát, hogy a vállalkozó, mielőtt dönt egy adott lánchoz való csatlakozásról, igen részletesen tájékozódjon a vállalkozási csomag tartalmáról, a betanítás és a folyamatos segítségnyújtás részleteiről. A csomagról persze nem fog részleteket megtudni, hiszen az éppen azt tartalmazza, amiért fizeti a belépési díjat, de egy működtetési kézikönyv mérete és tartalomjegyzéke is elég hű képet adhat mélységéről. A lényeg, hogy azt képes legyen megállapítani, hogy a számára homályos területeken ad-e elegendő eligazítást, érdemi segítséget a hálózat.

A frencsájz tehát valóban képes biztos egzisztenciát teremteni a hálózathoz csatlakozók számára, de tudniuk kell, hogy itt sincs ingyen leves, és igen keményen meg kell küzdeni a sikerért.

Nem véletlen, hogy a frencsájz üzlet nem automatikus, hanem komoly hálózat esetén a lánchoz csatlakozni kívánó vállalkozókat és vállalkozójelölteket igen alapos vizsgálatnak vetik alá, és gondos mérlegelés után választják ki az erre alkalmas jelölteket. A vizsgálat igen komoly tényezője annak elemzése, hogy szemléleténél, személyes adottságainál fogva mennyire lesz képes a jelölt végigmenni ezen az úton.

Ez a kérdés ugyanakkor egy másik, igen érzékeny pontot is érint. A rendszergazdának állandóan egyensúlyoznia kell két pont között:

  • kívánatos lenne, hogy frencsájz partnerei érdemi mondanivalóval rendelkező, önállóan is cselekedni, a lánc szakmai tartalmához hozzájárulni képes vállalkozóvá váljanak;
  • nem kívánatos, sőt, megakadályozandó, hogy úgy gondolják, hogy már mindent tudnak ahhoz, hogy akár önállóan folytassák tevékenységüket, hiszen ekkor jobb esetben jogilag rendezetten kiválva a hálózatból versenytársként léphetnek fel, rosszabb esetben a szerződést megszegve (és társaikat is erre bíztatva), saját zsebre folytassák tevékenységüket, természetesen a rendszergazda know-how-ja alapján.

Ez egy rendkívül fontos, garantáltan bekövetkező dilemma, melynek kezelésére a jövendő rendszergazdának már rendszere kidolgozásakor meg kell találnia a megfelelő metodikát.

A sorozat következő részében kalandozunk a frencsájz különböző fajtáiban és alkalom lesz alapvetően fontos tanulságok levonására is.

 

Ha még véletlenül nem lennél feliratkozva olvasóim közé, és szeretnél értesítést kapni a sorozat további részeinek megjelenéséről, kérlek, látogass el a főoldalra és iratkozz fel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címét soha nem publikáljuk. A kitöltendő mezőket * -gal jelezzük.

TörlésElküldöm