Mi a frencsájz valójában?

Publikálta: Haraszti Mihály Kategória: Franchise fogalma Dátum: 2017.06.13.

A vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó szakemberek között régóta közhely – ahogy azt Michael Gerber “A V mítosz” című nagysikerű könyvében is írta -, hogy MINDEN vállalkozást, azokat is, melyek soha nem is tervezik a frencsájz alkalmazását, a frencsájz szabályai és törvényszerűségei szerint kellene felépíteni. Ugyanakkor sokkal kevesebbet foglalkoztak ennek okával és mikéntjével. A sorozat első részében ezzel a témával igyekszem foglalkozni.

Ha Te is frencsájzban gondolkodsz, valóban tudod, mibe is vágsz bele? Logikusan az első kérdés: mi is a frencsájz?

Jó, jó, tudom, hogy kívülről fújod az elméleti meghatározások valamelyikét, sőt, akár többet is, de van egy rossz hírem. Semmire nem mész azokkal, ha nem ismered a definíciók mögötti törvényszerűségeket, és azok nem épülnek be mélyen a gondolkodásodba.

Mint tudjuk: az üzleti formátumú frencsájz olyan tevékenységet jelent, amelyben

  • a frencsájz átadó (rendszertulajdonos, rendszergazda), márkaneve(ke)t vagy kereskedelmi neve(ke)t, valamint egy minden szakmai és kereskedelmi aspektusból gondosan kialakított, piacgazdasági körülmények között eredményesen kipróbált, komplex vállalkozási rendszert megtestesítő üzleti modellt ad át teljes körű betanítással a
  • a frencsájz átvevőnek (rendszerbérlő), aki ezeket díjak fizetése fejében, saját független vállalkozásában, a megállapodott területen, megállapodott ideig, önállóan – de a frencsájz átadó előírásai alapján és állandó segítségével – saját hasznára üzemelteti.

És mi ezen kívül a frencsájz?

Sok minden.

Legalább egy tucat megközelítésben lehet leírni e konstrukciót és mind igaz. Többek között éppen ez a tény teszi olyan csodálatossá, és biztonságossá – ugyanakkor bonyolulttá is. Csodák persze a frencsájz világában sincsenek, sőt! Úgy is mondhatnám, hogy a frencsájz kényszer kényszer hátán.

Kényszerek halmaza

A sorozat során végigjárjuk majd e kényszerek sorát, de először szeretnék ehhez egy megjegyzést tenni.

A kényszerek a frencsájz legjellemzőbb tulajdonságai, melyeket nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni, mivel ennek következtében a vállalkozás el sem jut arra a szintre, hogy alkalmazhassa e konstrukciót. Kényszert fedezhetünk fel szemléletében, gyakorlatában, a két fél kapcsolatában, és szinte minden vonatkozása magán hordozza a kényszerítő erő valamely fajtáját.

Itt jön azonban a lényeges különbség, ami – egy a sok közül – a frencsájz sikerének titka.

A kényszer tulajdonképpen egy negatív fogalom, hiszen valaki akaratának korlátozását, valamely – esetleg szándékaival ellentétes – cselekvésre való, általában erő alkalmazásával járó rábírását jelenti.

A frencsájz esetén azonban negatív dolgokról szó sincs, sőt, furcsa mód a kényszerek itt rendkívül pozitív kimenetelt eredményeznek. Mindazok az erők ugyanis, melyek a feleket egy bizonyos irányba hajtják, a siker irányába mutatnak, és a frencsájz kizárólag a sikeres vállalkozások számára elérhető.

Persze a feladatok egy független vállalkozásnál is világosak, a teendők ott is egyértelműek (lennének), de mégis opcionálisak. Ha tudja, akarja, csinálja, ha nem tudja, nem akarja, nem teszi. Ha teszi, sikeres lesz, ha nem teszi, a kudarc lesz osztályrésze.

Ez az örökös kényszerpálya az oka, hogy a frencsájz technológiája minden vállalkozás számára követendő példa, hiszen melyik vállalkozás nem szeretne sikeres lenni?

Tűz az adott vállalkozás tulajdonosa egyáltalán világos célokat maga elé? Megtervezi az utat elérésükre? Fejleszt olyan üzleti modellt, amely majd a gyakorlatban is képes megvalósítani a terveket? – és ezzel a néhány kérdéssel csak a legfontosabb tételeket említettem.

„Ha ezt vagy azt a célt el akarod érni, ezt KELL tenned!” – szól a frencsájz alapvető kényszere. Ha a cél pozitív eredményt hordoz, lehet ez negatív? Hát nem mindenki világos iránymutatásra vágyik? Hát nem az a vállalkozók egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudják, mit is kellene tenniük a cél elérése érdekében?

Márpedig a cél minden esetben a siker. A siker, amit ellenben nem adnak ingyen. A fizetés persze nem pénzzel történik, hanem szorgalmas, következetes, és főleg fegyelmezett munkával. Erre szorítanak a különböző kényszerek is, melyekből a frencsájz esetén bőven van. A rendszertulajdonosok számára a frencsájz e kényszerek mentén való tevékenységet is jelenti. Ha így cselekednek, sikeresek lesznek, ha figyelmen kívül hagyják őket, az élet azonnal benyújtja a számlát.

Első kényszer: a piacgazdaság megértésének kényszere

A vállalkozás a piacgazdaság terméke. Alapja a magántulajdon, és a vállalkozás szabadsága.

A piacgazdaság lényege és elkerülhetetlen velejárója a (korlátozottan) szabad verseny, amit lehet imádni, utálni, dicsérni, szidni, csak egyet nem lehet: kimaradni belőle. Olyan ez, mint az levegő: amikor megszületünk, nem is tudjuk, érzékeljük, mégis van, és nélküle nincs élet, ahogy piacgazdaság sem létezik verseny nélkül. Automatikusan adódik a legfontosabb teendőnk is: nem az utolsók közt lenni, nem lemaradni, vergődni, végső soron nem tönkremenni.

Aki egy sikeresélyes profitorientált vállalkozást szeretne létrehozni, tisztában kell lennie a piacgazdaság lényegével, amit – talán szokatlan módon – az alábbi szakállas vicc fejez ki a legjobban. Miután a siker legmeghatározóbb alkotóeleme a kedvező versenyhelyzet, a verseny törvényszerűségeinek kell uralniuk a piaci szereplők minden gondolatát, és lépését.

Nos, lássuk akkor a viccet:

Két ember sétál az erdőben, amikor hirtelen megpillantanak egy vicsorogva közeledő medvét, aki szemlátomást kinézte őket ebédre. Elkezdenek lélekszakadva menekülni, de a medve egyre közelebb ér hozzájuk. Egyikük hirtelen megáll, előkap a hátizsákjából egy márkás futócipőt, és elkezdi gyorsan felvenni. Mire a másik: – Meg vagy te őrülve? Csak nem képzeled, hogy ebben a cipőben gyorsabb leszel a medvénél? – Nem hát – hangzik a felelet, – de nekem nem is a medvénél kell gyorsabbnak lennem, hanem nálad!

Érted az analógiát? A medve, aki a piacot jelképezi, menthetetlenül felzabálja az utolsókat, a „futottak még” kategóriában lévőket, és ugyan az újonnan piacra lépő vállalkozók már önmagukban is bőséges ennivalóval szolgálnak, sok – akár komoly vállalkozói múlttal rendelkező cégtulajdonos is – dilettantizmusánál fogva szinte ínyencfalatként kínálja magát, válik a medve martalékává, és megy tönkre.

E ponton válik vízválasztóvá a vállalkozók szemlélete. A sikeresélyes vállalkozók elfogadják a verseny létét, és tisztában vannak vele, hogy akár tetszik, akár nem, a verseny szabályai és törvényszerűségei alapján kell végezniük tevékenységüket. A kudarcra ítéltek tagadják – sőt, fel se fogják – jelentőségét, nem veszik figyelembe „parancsait”, és ezzel önmagukat fosztják meg a sikernek még az esélyétől is.

Ha valaki a helyes szemlélettel rendelkezik, következik a tudatosság: a verseny törvényszerűségeinek felismerése, az ezek alapján való tervezés és tevékenység.

A verseny, mint abszolút vezérlő elv elfogadása

E kis történetben találjuk meg az okát annak az alapigazságnak, hogy minden, de MINDEN fogalom, történés, szándék, konkrét lépés csak és kizárólag a verseny tükrében értelmezhető és értelmezendő. Születhet bármilyen tetszetős elmélet, új eszköz vagy éppen módszer, első kérdésként egyetlen kérdés létezhet csak: segít alkalmazása javítani az adott vállalkozás versenyhelyzetén? Ha igen, érdemes megfontolni alkalmazását. Ha nem, kecsegtessen bármilyen hangzatos szólamokkal, azonnal el kell vetni.

Ezt az igazságot nem lehet eleget ismételni, mivel a gyakorlat sajnálatos módon azt mutatja,

hogy rengeteg vállalkozás eleve nem is számol a versennyel, vagy pazarolja erőforrásait olyan eszközökre, módszerekre, melyek divatosak ugyan, de semmilyen módon nem javítják az adott vállalkozás versenyhelyzetét. A versenyelőny biztosításának egyik sarkalatos pontja pedig a hatékonyság, tehát tulajdonképpen maguk ellen dolgoznak. Nem csak azzal ártanak maguknak, hogy hiábavaló dolgokra költik általában szűkös erőforrásaikat, hanem, hogy nem költik olyan dolgokra, melyek valóban javítanák versenyhelyzetüket, így kétszeresen is károkat okoznak önmaguknak.

A piacgazdaságokban minden profitorientált vállalkozás életében a verseny és a versennyel kapcsolatos fogalmak játsszák a főszerepet: versenypozíció, versenyelőny, versenyképesség, versenytárs stb.

Különösen így van ez a frencsájz esetében, hiszen itt nem egy-egy független vállalkozás sorsa, hanem számos, a lánchoz csatlakozott vállalkozás léte vagy nem léte függ a versenyben elfoglalt helyétől. Megkerülhetetlen ezért, hogy a későbbiekben külön is vizsgáljuk a frencsájz és a verseny mélyebb összefüggéseit.

Az üzleti életben (is) a humán tényező a legfontosabb. A vállalkozásokat is csak emberek vihetik sikerre, és csak ők idézhetik elő bukásukat is, ezért sorsuk is elsősorban tőlük függ. Egy vállalkozás korlátait elsődlegesen tulajdonosa gondolkodásbeli, szemléletbeli korlátai jelentik. Lehet hibáztatni a gazdasági helyzetet, a piacot, a jövedelmi viszonyokat, a környezet legkülönbözőbb aspektusait, a versenytársakat, a munkatársakat, bárkit és bármit, mégis nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a vállalkozások gondjainak legnagyobb részéért elsősorban tulajdonosuk a felelős. Nem végezték el feladataikat, és ami még nagyobb baj, nem is tudják, mit, mikor, hogyan, és miért kellett volna tenniük.

 

A következő részben megismerkedünk a stratégiai és az opportunista szemlélet közötti különbségekkel, és a verseny azon tulajdonságaival, melyek meghatározzák egy vállalkozás versenypozícióját.

 

Ha még véletlenül nem lennél feliratkozva olvasóim közé, és szeretnél értesítést kapni a sorozat további részeinek megjelenéséről, kérlek, látogass el a főoldalra és iratkozz fel.

3 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment