Mi tartalmilag a frencsájz?

És mi nem az?

Publikálta: Haraszti Mihály Kategória: Franchise fogalma Dátum: 2017.07.04.

Vizsgáljuk meg tartalmilag a frencsájz fogalmát, hiszen ez a kiindulópont minden olyan vállalkozó számára, aki a gyakorlatban is alkalmazni kívánja. 

 

Talán furcsa, de gyakorlati tapasztalataim alapján fontosabbnak tartom azzal kezdeni a fogalom megvilágítását, ha először arról értekezem, hogy mi NEM a frencsájz.

Az üzleti életben aranyszabály, hogy ha egy kérdést megválaszolunk, azonnal válaszoljuk meg az ellenpárját is, mint

Ki vagyok? Ki NEM vagyok?

Mi a vállalkozásom tevékenysége? Mi NEM a vállalkozásom tevékenysége?

Ki a célcsoportom? Ki NEM a célcsoportom?

Gyakorló vállalkozók pontosan tudják, hogy a tagadó kérdés megválaszolásának sokszor nagyobb jelentősége van, mint az eredeti kérdésnek, ugyanis csak egy igen határozott vonalakkal körülhatárolt vállalkozás képes hatékonyan, felesleges kiadások nélkül végeznie tevékenységét.

Nos, a frencsájz esetében két tényezőt érdemes kiemelni:

A frencsájz nem csodaszer

Bár vannak olyan tulajdonságok, melyek csak a frencsájzra jellemzők, a frencsájz alig tartalmaz olyan módszert, technikát, amit máshol egyenként már réges-rég ne alkalmaztak volna, ami ne lenne akár már évtizedek, sőt, némely esetben évszázadok óta ismert, és követendő példa. Egy-két speciális kivételt leszámítva a frencsájz nem talált fel semmit, „csak” részben együttesen alkalmazott máshol már bevált módszereket, másrészt olyan szinten kényszeríti ki a már jól ismert és eredményes technikák alkalmazását, mely ilyen koncentrátumban kizárólag a legfegyelmezettebben megalkotott, legkövetkezetesebben végigvitt vállalkozásépítési folyamat eredményeképpen létrejött vállalkozások sajátja. Az önfegyelem, a magas szintű vállalkozói tudáson nyugvó következetesség, a nagyfokú együttműködési készség azonban sajnos sehol a világon nem a (kényszer)vállalkozók sajátja, így kiemelkedően fontosak és hasznosak a frencsájz ez irányú tanításai.

A frencsájz tehát nagyrészt olyan megoldásokat és technikákat alkalmaz, melyek régóta közismertek, de – mint a később-iekben többször is látni fogja – ki is kényszeríti alkalmazásukat. Kényszerré teszi azoknak a feladatoknak az elvégzését, me-

lyekről mindenki tud, melyeket minden vállalkozónak el kellene (kellett volna) végeznie, de valamely okból mégsem végzett el. Nem tették, mert nagyrészt nem is tudták, hogy miket kellett volna vagy kellene elvégezniük; ha tudták, nem tudták, hogyan tegyék; és ha azt is tudták, időhiányból, vagy más okból, de sajnálatosan sok esetben torz és beszűkült szemléletük miatt egyszerűen nem törődtek velük. A sürgős dolgok még a jobb vállalkozásokban is mindig a fontosak elé kerültek, és a siralmas eredmény pedig hiába látható és nyilvánvaló mindenki számára, érdemi változás a vállalkozások tömegei esetében a világon sehol nem következett be.

Természetesen az önmagukat frencsájz vállalkozásnak nevező cégek mindegyike sem végezte el a szükséges feladatok sorát, aminek meg is lett a következménye: szinte kivétel nélkül meg is buktak, és nyomtalanul eltűntek a süllyesztőben, sajnálatos módon magukkal rántva a hálózathoz csatlakozott vállalkozók sorát, és lejáratva magát a konstrukciót is. Ha megalakulása óta megnézi a Magyar Franchise Szövetség tagjainak névsorát, csodálkozva tapasztalhatja, hányszor cserélődött, és elgondolkodhat, hová tűntek azok a cégek, melyek felbukkanásukkor sokak irigységét váltották ki.

A frencsájz nem a gyors meggazdagodás eszköze

A másik kiemelendő, hogy a frencsájz nem a gyors meggazdagodás eszköze, és arra sem alkalmas, hogy gyengécske vállalkozásokat tegyünk általa nyereségessé, sokszor már a szélhámosság határát súrolva, sőt, néha át is lépve. A világon mindenütt voltak, vannak, és várhatóan lesznek is olyan vállalkozók (vagy egyenesen szélhámosok), akik visszaélve a frencsájz mindenütt pozitív hírnevével, megpróbálnak lufikat nagyra fújni, és jó drágán eladni.

Bár a frencsájz etikai kérdéseit több helyen is érinteni fogom, itt is megemlíteném az ún. „frencsájz típusú” szerződéseket, melyek a legtöbb esetben nem egy olyan vállalkozást jelentenek, melyek fejlődési pályájuk valamely pontján már be szeretnének vonni vállalkozókat, hanem jó esetben nagyfokú dilettantizmust, rosszabb esetben sima szélhámosságot takarnak.

De ha ezeket nem, akkor mit jelent valójában a frencsájz?

Mindenkinek mást. Sőt, még ugyanannak a vállalkozónak és vállalkozásnak is többféle válasza lehet a kérdésre.

Egy elméleti szakember bizonyára elégedetten csettintene az elméleti meghatározások láttán, hiszen a fogalom különböző oldalakról is meg lett világítva, és mindenki számára érthetővé vált. Ezzel nincs is baj. A baj ott kezdődik, hogy a frencsájzt nem elég megérteni, meg is kell tudni valósítani. A valós életben a frencsájz azonban sokkal bonyolultabb, mint hogy néhány bekezdésben le lehetne írni, és ezt a tényt azok a többé-kevésbé neves szakemberek se hajlanak tudomásul venni, akik teletömik frencsájz tárgyú könyveikkel a könyvesboltok polcait.

Miután a gyakorlati életben mindent emberek hoznak létre, visznek sikerre vagy vallanak vele kudarcot, a leglényegesebb mindenhol az emberi tényező. A frencsájz logikáját, működésének törvényszerűségeit, és gyakorlati problémáit (is) csak akkor lehet mélységében is átlátni, megérteni, és eredményesen kezelni, ha minden esetben figyelembe vesszük az emberi természet diktálta cselekedeteket, motivációkat, és tulajdonságokat. A frencsájz esetében ráadásul több, egymással részben szemben álló, ellenérdekelt féllel van dolgunk, akik részben eltérő szándékaik, motivációik ellenére hosszú távú együttműködésre készülnek.

A frencsájz alapvetően bizonyos jogok meghatározott feltételek közötti átengedését jelenti. Mind a jogok tartalma, mind a feltételek azonban igen nagy szórást mutatnak, ez adja a frencsájz sokszínűségét, ugyanakkor ez „gondoskodik” a frencsájzzal kapcsolatban a fejekben uralkodó zavar jelentős részéről is.

A frencsájz fogalmát már igen sokan meghatározták. Elméleti szakemberek, szakmai szövetségek, publicisták, üzletemberek, törvényhozók tucatjai próbálták a definícióba belegyömöszölni mindazt, amit a saját szempontjukból fontosnak tartottak. A dolog szépségét (és nehézségét) az adja, hogy a különböző meghatározások ugyan sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással, mégis mindegyik igaz, hiszen hűen tükrözik a megközelítés eltéréseit, a változó hangsúlyokat, amit természetesnek is vehetünk. Míg egy elméleti szakember a saját tudományága szabályai szerint közelít egy témához, és azt szeretné, hogy a meghatározás eleget tegyen a közgazdasági feltételeknek, addig egy jogász azokat az elemeket szeretné a meghatározásban viszontlátni, melyekből világosan kiderül a felek jogállása, és melyek jogkövetkezménnyel járhatnak. A gyakorlati szakember azt várja egy meghatározástól, hogy érthető legyen, és kiderüljön belőle, hogy mit is kell tenni a megvalósítás érdekében. A különböző meghatározások hűen tükrözik a gazdasági életnek az adott helyszínen végbement fejlődését is.

Természetesen nem lehet egy meghatározáson az összes szempont érvényesülését számon kérni. Érdemes ezért többféle definíciót is közelebbről megvizsgálni, és főleg azt, ami mögötte van.

Amerikában – mi sem természetesebb – az üzleti oldalt emelik ki. A Nemzetközi Franchise Szövetség (ami valójában az amerikai frencsájz cégek szövetsége) az alábbiak szerint határozza meg a fogalmat.

„A frencsájzing termékek vagy szolgáltatások terjesztésének módszere. A frencsájz rendszerben legalább két szinten kapcsolódnak emberek:  a rendszertulajdonos, aki márkáját vagy kereskedelmi nevét, és üzleti rendszerét kölcsönzi; és a rendszerbérlő, aki rendszeres havi díjat (royalty) és gyakran induló díjat fizet, hogy üzletét a rendszertulajdonos neve alatt, és rendszere szerint működtethesse. Technikailag a frencsájz a két felet kötő szerződés, de e meghatározást használják gyakran a tényleges üzletre is, melyet a rendszerbérlő működtet.”

Ez a meghatározás is már kiválóan tükrözi a frencsájz üzletek két leglényegesebb tárgyát: a márkát (és/vagy kereskedelmi nevet), és az üzlet létrehozását és működtetését szabályozó rendszert.

A Brit Franchise Szövetség a rendszerbérlő számára nyújtott előnyöket hangsúlyozza meghatározásában:

„Az üzleti formátumú frencsájzing egy licenc nyújtása egy személy (a frencsájz átadó) által egy másik személynek (a frencsájz átvevő), mely feljogosítja a frencsájz átvevőt, hogy a frencsájz átadó neve(i) alatt kereskedjen, és használja az egész csomagot, mely minden olyan elemet tartalmaz, melyek szükségesek ahhoz, hogy egy korábban nem képzett személyt az üzleti életbe bevezessen, és azt az előre meghatározott folyamatos segítségnyújtás mellett működtesse.”

Talán az sem meglepő, hogy a német szakemberek elsősorban a szervezésben látják a frencsájzing lényegét. M. Hanrieder alapján:

“A frencsájzing termékek, szellemi javak és szolgáltatások szerződéses, vertikális terjesztése, melyben a licencnyújtó és a licencvásárló, mint önálló vállalatok, átfogó kooperációs hálózaton belül partneri kapcsolatban működnek együtt a kölcsönös érdekek figyelembe vételével a rendszer sikerének optimalizálásán.”

Ebben a meghatározásban már felbukkan egy fogalom, mely az üzleti életben döntő jelentőségű, s mely az abszolút célt jelenti: a siker.

A sorozat következő részében folytatom a frencsájz fogalmának tartalmi vizsgálatát, és bemutatom, mennyire mást jelent e konstrukció a két fél számára.

Ha még véletlenül nem lennél feliratkozva olvasóim közé, és szeretnél értesítést kapni a sorozat további részeinek megjelenéséről, kérlek, látogass el a főoldalra és iratkozz fel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címét soha nem publikáljuk. A kitöltendő mezőket * -gal jelezzük.

TörlésElküldöm